Boldog vagy szent?
Mi a különbség? Miért nem szentté avatják?
Nos, akár szentté is avathatnák azonnal. Tulajdonképpen lényegi különbség nincs a kettő között. Bár furcsán hangzik, mégis az az igazság, hogy a boldoggá avatás fontosabb a szentté avatásnál. Hogy miért? A boldoggá avatás az igazi nagy lépcső: kijelentjük valakiről, hogy Isten mellett van, a mennyországban, tehát örökké boldog. Ennek igazolása egy szigorú folyamatot jelent a boldoggá avatás előtt, részletesen megvizsgálják életét, és a számtalan imameghallgatást, amit neki tulajdonítanak a hívők. És legalább egy csodát igazolni kell: vagyis legalább egy esetben igazolni kell, hogy egy hirtelen és megmagyarázhatatlan csodás gyógyulás történt a szent közbenjárását kérve, így bizonyosak lehetünk, hogy ott van Isten mellett és kérte Isten erejét.
A szentté avatásnál már nem kell azt bizonyítani, hogy Isten mellett a mennyországban van. A különbség csak annyi, hogy általában egy szentéletű embert a föld egy részén kezdik el tisztelni: például István királyunkat először csak mi magyarok tiszteltük. És mikor ez megtörténik és egy csoda is megvan, akkor boldoggá lehet avatni. Ha ezután valakinek a tisztelete kiterjed az egész világra, akkor még egy elismerés történik: ez a szentté avatás. Tehát csupán földrajzi jelentősége van.
II. János Pál esetében akár azonnal szentté is lehetne avatni, hiszen őt már eleve az egész világon tisztelik. Ugyanígy lehetett volna Teréz anyát is azonnal szentté avatni, gondolkodott is ezen annak idején II. János Pál pápa, mégis a hagyományok tisztelete miatt be akarta tartani a "lépcsőkofokat".
Nos, ugyanez történik most az elhunyt szentatya történetében is. Benedek pápa is fontolgatta, hogy kivételt tegyen-e, de ő is elődje döntését hagyta jóvá: először legyen boldoggá avatás.
Erről még olvashat a Magyar Kurir oldalán itt...
Nos, akár szentté is avathatnák azonnal. Tulajdonképpen lényegi különbség nincs a kettő között. Bár furcsán hangzik, mégis az az igazság, hogy a boldoggá avatás fontosabb a szentté avatásnál. Hogy miért? A boldoggá avatás az igazi nagy lépcső: kijelentjük valakiről, hogy Isten mellett van, a mennyországban, tehát örökké boldog. Ennek igazolása egy szigorú folyamatot jelent a boldoggá avatás előtt, részletesen megvizsgálják életét, és a számtalan imameghallgatást, amit neki tulajdonítanak a hívők. És legalább egy csodát igazolni kell: vagyis legalább egy esetben igazolni kell, hogy egy hirtelen és megmagyarázhatatlan csodás gyógyulás történt a szent közbenjárását kérve, így bizonyosak lehetünk, hogy ott van Isten mellett és kérte Isten erejét.
A szentté avatásnál már nem kell azt bizonyítani, hogy Isten mellett a mennyországban van. A különbség csak annyi, hogy általában egy szentéletű embert a föld egy részén kezdik el tisztelni: például István királyunkat először csak mi magyarok tiszteltük. És mikor ez megtörténik és egy csoda is megvan, akkor boldoggá lehet avatni. Ha ezután valakinek a tisztelete kiterjed az egész világra, akkor még egy elismerés történik: ez a szentté avatás. Tehát csupán földrajzi jelentősége van.
II. János Pál esetében akár azonnal szentté is lehetne avatni, hiszen őt már eleve az egész világon tisztelik. Ugyanígy lehetett volna Teréz anyát is azonnal szentté avatni, gondolkodott is ezen annak idején II. János Pál pápa, mégis a hagyományok tisztelete miatt be akarta tartani a "lépcsőkofokat".
Nos, ugyanez történik most az elhunyt szentatya történetében is. Benedek pápa is fontolgatta, hogy kivételt tegyen-e, de ő is elődje döntését hagyta jóvá: először legyen boldoggá avatás.
Erről még olvashat a Magyar Kurir oldalán itt...
