Rám
legnagyobb hatással II. János Pál pápa közvetlen embersége volt. Ezen a mély
emberségen nyugszanak a többi erényei is, különösképpen az emberek iránti
szeretete. Különleges tehetsége volt ahhoz, ahogyan
beszélgető partnerét a középpontba tudta állítani, mintegy elvonva saját magáról
a figyelmet. Ahhoz vagyunk általában hozzászokva, hogy a „nagy emberek”
úgy beszélnek, élnek, viselkednek, mintha körülöttük forogna a világ.
A pápa viszont azt éreztette beszélgető partnereivel, hogy
ők az igazán fontosak. Talán ezért is hatott felszabadító erővel a
társaságában lenni. Ezt érdekes módon nemcsak azok érezték át, akik beszélhettek
vele, vagy esetleg rövid szellemes megjegyzései célpontjai voltak, mint néha
jómagam, hanem gyakran azok is, akiknek csupán a tekintete találkozott az ő
érdeklődő, nyitott tekintetével.
Szívesen emlékezem vissza a két magyarországi pápalátogatásra. 1991-ben és
1996-ban is az a kiváltság ért, hogy részt vehettem a látogatás előkészítésében
és látogatások során is többször a közelében lehettem, mint tolmácsa. Az 1996-os
pápalátogatás előtt a Szentatya a Castel Gandolfó-i rezidencián néhány napon
keresztül, napi egy-két órán át erre a látogatásra készült
velem. Az utolsó magyar óra után meghívott ebédre, amelyen akét titkárán
és rajtam kívül más nem is volt jelen.
Itt végig a magyar múltról és az akkori magyar helyzetről
kérdezett. Kérdéseiből világossá vált számomra, hogy milyen alaposan ismerte a
magyar történelmet, főleg a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokat. Ismerte a
szomszédos országokban élő kisebbségi magyarság helyzetét is. Kérdései és
észrevételei nagyban segítették akkoriban a Magyar Püspöki Konferencia
kisebbségekkel kapcsolatos politikáját.
Van még valami, amit nagyon szeretnék megosztani a Vatikáni Rádió hallgatóival.
Olykor előfordult, hogy vatikáni szolgálatom ideje alatt nekem szegezték a
kérdést: miért nem szereti II. János Pál pápa a magyarokat? El kell mondanom,
hogy ezt a kérdés méltatlannak és igazságtalannak tartottam, hiszen
többször tanúja voltam irántunk megnyilvánuló szeretetének.
Tudjuk, hogy romániai látogatása kapcsán sokan nem értették meg, miért nem
látogatott el Erdélybe. Emlékszem, akkortájt én is lobbiztam annak érdekében,
hogy az a várt látogatás megvalósuljon. Döntése nekem is fájt akkor, de aztán
megértettem, hogy a pápa azt a látogatását alárendelte az ökumenikus
szempontoknak. Az lebegett a szeme előtt, hogy az ortodox egyházzal szorosabbra
fűzze a katolikus egyház kapcsolatait. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy
a meghívása kizárólag a román fővárosra vonatkozott.
Magyarországot viszont kétszer is meglátogatta és számos
városba eljutott. Több magyar boldogot avatott. Felszentelte a Szent Péter
Bazilikában a magyar kápolnát és gyakran nyilvános jelét adta a magyar nemzet
iránti megbecsülésének. Boldog II. János Pál pápa személyében mi magyarok is
újabb égi közbenjárót kapunk, olyan patrónust, aki életében is szeretett minket.
Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy magam is tanúja lehettem.
Az oldal forrása: http://www.oecumene.radiovaticana.org/UNG/articolo.asp?c=481454